Avagy: mit várnak el a magyar olvasók a kortárs bűnügyi regényektől?
A krimi napjaink egyik legnépszerűbb szórakoztató irodalmi műfaja, amely az elmúlt években az irodalomtudomány figyelmét is egyre inkább felkeltette. A krimi vagy detektívregény pontos meghatározása korántsem egyértelmű, mivel a műfaj számos alzsánert foglal magában. Sarah J. Link ezért nem merev definíciót alkalmaz, hanem visszatérő műfaji sajátosságokat azonosít. Ezek közé tartozik a detektív és a nyomozás központi szerepe, a bűncselekmény vizsgálata, a dokumentumok és bizonyítékok használata, a racionális gondolkodás, a felbomlott rend helyreállításának igénye, a nyomokból felépülő rejtvény, valamint az olvasó bevonása a megfejtés folyamatába. E jellemzőknek nem kell minden krimiben egyszerre megjelenniük; együttesen inkább olyan felismerhető mintázatot alkotnak, amely lehetővé teszi a műfaj tágabb értelmezését.[1]
A kutatások ma már nemcsak a művek történetét vagy narratív sajátosságait vizsgálják, hanem azt is, hogy az olvasók milyen elvárásokat támasztanak a műfajjal szemben, illetve milyen szerepet játszik a történetek társadalmi és földrajzi környezete az olvasói élményben. Magyarországon a témával kapcsolatban elsősorban Kálai Sándor és Szilágyi Zsófia tanulmányait érdemes megemlíteni,[2] de a magyar krimi történetéről Deczki Sarolta és Bárány Tibor is értkezetek a Glossza című podcast 2026. májusi epizódjában.
A nemzetközi szakirodalomban azonban létezik a krimikutatásnak egy olyan ága is, amely a regények földrajzi vonatkozásait vizsgálja. Egy olasz kutatás egy kérdőíves felmérés alapján igazolta, hogy az olvasók olvasási preferenciái egyértelműen meghatározzák az úticélok kiválasztását egy nyaralás során.[3] Egy másik tanulmány is azt hangsúlyozza, hogy a helyszín egyre inkább meghatározó tényezője a történetnek.[4]
Arra a kérdésre azonban még a tudomány sem tud egzakt választ adni, hogy mitől lesz jó egy krimi. Valószínűleg nincs is rá egységes válasz, tekintve a rengeteg alzsánert; alighanem más és más elvárást támaszt az olvasó egy cosy crime történettel szemben, mint egy nordic noir regény esetében. Emellett az olvasói preferenciák egyaránt fontosak lehetnek a könyvpiac szereplői számára is, de talán a szerzők is figyelembe vehetik azokat.
A kutatás annak feltárása volt, hogy a magyar krimiolvasók milyen szempontokat tartanak meghatározónak egy jó krimiben. Ennek részeként azt vizsgáltuk, milyen jelentőséget tulajdonítanak a rejtélynek és a megfejtésben való aktív részvételnek, mennyire fontos számukra a karakterek kidolgozottsága és a bűnügyön túlmutató társadalmi tartalom, valamint milyen szerepet játszik az olvasói élményben a történetek földrajzi környezete és regionalitása.
Az interneten elérhető online kérdőívet 207 résztvevő töltötte ki, amit sajnos nem lehet eléggé reprezentatívnak tekinteni. A kérdőívet több, elsősorban krimivel és irodalommal foglalkozó blog és weboldal osztotta meg (Kortárs Krimi Blog, GABÓ olvas, A Holttér, Krimi Olvasói Kör, Könyves Magazin, Prae.hu), hogy a megfelelő célközönség vegyen részt a kutatásban. Bár a hazai kortárs szerzők kaptak felkérést a kérdőív megosztására, közülük ezt végül senki nem tette meg, pedig ez szinte biztosan megemelte volna a kitöltők számát.
A kérdőívben a résztvevők az egyes állításokat ötfokozatú Likert-skálán értékelték, amelyen az 1-es érték azt jelentette, hogy egyáltalán nem értenek egyet az adott állítással, míg az 5-ös a teljes egyetértést fejezte ki. Az egymáshoz kapcsolódó állításokat tematikus csoportokba rendeztük, így többek között a rejtélyhez, a karakterekhez, a társadalmi kérdésekhez és a regionalitáshoz kapcsolódó olvasói attitűdöket vizsgáltuk.
Az eredmények értékelésekor az egyes témakörök közötti kapcsolatokat, valamint az olvasók demográfiai jellemzőihez és olvasási szokásaihoz fűződő összefüggéseket is megvizsgáltuk.
A kitöltők átlagéletkora közel 47 év volt, így a minta elsősorban középkorú krimiolvasókból állt. A válaszadók háromnegyede nő volt, közel kétharmada felsőfokú végzettséggel rendelkezett, lakóhely szerint pedig a kitöltők egyenlően oszlottak meg a különböző településtípusokban (főváros, vidéki nagyváros, vidéki kisváros, falu/község).
A kérdőív első felében arra kerestük a választ, hogy miért olvasnak a kitöltők krimit? Illetve hogy az olvasó számára inkább a rejtély, a karakterek vagy esetleg a társadalmi aspektusok számítanak a szöveg olvasása közben?
A válaszok alapján az olvasók számára az egyik legfontosabb tényező a logikus nyomvezetés, és számukra a krimi egyfajta aktív szellemi játék, tehát nem kizárólag a történet passzív befogadói akarnak lenni. Bár a megoldás lényeges, de nem csak ez határozza meg a krimi értékét, így a szereplők egyaránt fontos elemei a regénynek. Másként megfogalmazva, az olvasók többségében megvan a logikus megoldás iránti igény, de meghatározó számukra a nyomozásban való aktív részvétel élvezete is.
A karakterek szempontjából egyértelműen kiemelkedik az a megállapítás, hogy a nyomozó személyisége nagyban befolyásolja az olvasási élményt. A pontszámok átlaga ebben az esetben még magasabb volt, mint a logikus nyomvezetésre adott válaszoknál, ami arra utal, hogy a főhős karaktere az olvasók számára kiemelkedően fontos eleme a kriminek. Az olvasók számára további elvárás, hogy a szereplők összetett karakterek legyenek, és ez a kidolgozottság a mellékszereplőkre is vonatkozik. Ugyanakkor a válaszadók nem tekintik a karakterfejlődést a bűnügy fölé helyezendő elemnek. Összességében azt mondhatjuk, hogy a karakterek és a rejtély egymást kiegészítő, nem pedig egymással versengő összetevői a jó kriminek.
A kitöltők többsége úgy véli, hogy a krimi túlmutat a bűntényen, és a válaszok átlaga ebben a kérdésben volt a legmagasabb mindhárom blokk viszonylatában. Magyarán: az olvasók szerint a krimi nemcsak egy bűnügyi rejtvény, hanem rendelkeznie kell társadalmi, emberi és kulturális többlettartalommal is. Bár a kitöltők a válaszok alapján nyitottak az aktualitások beemelésére a történetbe, a korrupciót vagy a hatalmi visszaélést kevésbé tartják releváns témának.
A három témakört összegezve a rejtélyhez és a karakterekhez kapcsolódó elvárások bizonyultak a leghangsúlyosabbnak, de a társadalmi tartalom szerepe is jelentős volt. A válaszok alapján a jó krimi meghatározó elemei közé tartozik a logikus és következetes történetvezetés, az erős és hiteles karakterek, valamint a bűnügyön túlmutató társadalmi tartalom.
A klasszikus műfaji elemek áttekintése után érdemes megvizsgálni, hogy az olvasók számára milyen szerepet játszik a történetek társadalmi és földrajzi kontextusa.
A kérdőív egyik legérdekesebb része a regionalitás krimiben játszott szerepe. A résztvevők számára fontos, hogy a krimi helyszíne hitelesnek hasson, a válaszok átlaga közel hasonló, mint a logikus cselekmény és a nyomozó karakterének esetében. Az olvasók kifejezetten értéknövelő tényezőnek tekintik a regionális elemeket. Viszont arra a kérdésre, hogy szeretik-e, ha a történet egy konkrét régióhoz kapcsolódik, már jóval alacsonyabb átlagpontszámot adtak, ami azt jelenti, hogy a kitöltők nem feltétlenül keresik a regionális krimiket, de ha egy regény regionális környezetben játszódik, elvárják, hogy azt hitelesen és részletgazdagon mutassa be a mű.
Ha megvizsgáljuk a kortárs krimivel kapcsolatos olvasói attitűdöket, akkor azt látjuk, hogy a válaszadók kifejezetten nyitottak a magyar krimi vonatkozásában. A legalacsonyabb eredmény abban a kérdésben mutatkozott meg, mely szerint a magyar krimik segítenek jobban megérteni a mai Magyarországot. Ez különösen érdekes, hiszen korábban azt láttuk, hogy az olvasók igénye a társadalmi kérdések esetében meglehetősen egyértelmű.
Az eredmény többféleképpen értelmezhető. Elképzelhető például, hogy a szerzők egy része tudatosan kerüli az aktuálpolitikai vagy érzékeny társadalmi kérdések megjelenítését, mert attól tart, hogy ez megosztja az olvasókat. Az is lehetséges azonban, hogy a kortárs magyar krimik gyakran idealizált képet közvetítenek a mai Magyarországról. Ennek vizsgálata azonban már egy külön kutatás tárgya lehetne.
Egy másik releváns megállapítás, hogy a magyar környezet fontosságára adott pontszámok szintén alacsony átlaggal bírnak. Ez azt sugallja, hogy az olvasók számára nem az számít, hogy a történet Magyarországon játszódik, hanem az, hogy ahol játszódik, azt hitelesen és részletgazdagon mutassa be a könyv.
A regionalitással kapcsolatos eredmények után érdemes külön megvizsgálni, hogyan viszonyulnak az olvasók a kortárs magyar krimikhez.
A kitöltők egységes képet mutatnak a regionális identitás kérdésében, és a válaszok alapján – bár nem közömbösek a saját régiójuk iránt – nem mutatnak kifejezett regionális érdeklődést.
A három blokkot értelmezve talán nem meglepő, hogy azon kitöltők számára, akik erősebben kötődnek a régiójukhoz, sokkal meghatározóbb a hiteles környezet, a regionális sajátosságok és a helyi kultúra bemutatása. Ugyanakkor az is igazolható, hogy a magas regionális identitással bíró olvasók sokkal pozitívabban állnak a magyar krimihez és a magyar helyszínekhez.
Ha összevetjük mind a hat blokkot, abból az derül ki, hogy a válaszadók számára a rejtélyorientáció és a karakterorientáció bizonyult a legfontosabbnak, s ezt követte a társadalmi orientáció. A regionalitásorientáció szintén pozitív megítélést kapott, bár kevésbé volt hangsúlyos, mint a klasszikus műfaji elemek. A regionális identitás értéke volt a legalacsonyabb, ami arra utal, hogy a hiteles helyszínek iránti igény nem kizárólag a saját régióhoz fűződő erős kötődésből fakad.
Ha azt vizsgáljuk, hogy ez a hat blokk mutat-e valamiféle összefüggést egymással, akkor a legmeglepőbb az, hogy a rejtélyorientáció egyetlen másik blokkal sem áll kapcsolatban. Ez azt mutatja, hogy a rejtély iránti igény egy univerzális műfaji elvárás, amely szinte minden krimiolvasónál jelen van, de nem ez különbözteti meg az olvasókat egymástól. Az olvasók közötti valódi különbségeket inkább az magyarázza, hogy mennyire nyitottak a karakterekre, a társadalmi mondanivalóra, a helyszínekre és a magyar kulturális kontextusra.
A demográfiai változókat elemezve a hat blokkot tekintve nem találtunk különbséget sem a női és férfiolvasók között, sem a lakóhely alapján, és az idősebb korosztály is csak kis mértékben mutat nagyobb érdeklődést a társadalmi kérdések iránt, mint a többi válaszadó. Ez alapján úgy tűnik, hogy az olvasói preferenciát nem a demográfiai tényezők határozzák meg, hanem a korábban ismertetett társadalmi és regionális orientáció. A demográfiai és attitűdbeli eredmények után azt is érdemes megvizsgálni, hogy ezek a preferenciák miként jelennek meg a tényleges olvasói viselkedésben.
Az olvasási szokások elemzése további érdekességeket árul el a magyar krimiolvasókról. A legtöbb válaszadó évente 8-10 krimit olvas, de természetesen vannak néhányan, akik ennek a többszörösét is. Ezzel ellentétben az elolvasott regényeknek csak közel negyede származott magyar szerzőtől, tehát a magyar krimi iránti nyitottság ugyan elég nagy az egyéni viszonyulások terén, de ez egyelőre nem mutatkozik meg a tényleges olvasási gyakorlatban.
A válaszadók nagyobbik része nem a helyszín miatt választott magyar krimit, viszont több mint 85%-uk utánanézett a regény helyszíneinek, és 30%-uk fel is kereste ezeket a helyszíneket. Ez alapján elmondhatjuk, hogy a krimik nagyon gyakran ösztönzik az olvasókat arra, hogy többet tudjanak meg egy helyről. Ahogy erre korábban rámutattunk, a helyszín tehát nemcsak egy háttérelem, hanem alakítja is az olvasói viselkedést.
A válaszok alapján egész pontosan igazolható, hogy azok az olvasók, akiknek magasabb a regionális identitása, ezen a téren nemcsak magasabb elvárásokat támasztanak a krimikkel szemben, de a valós olvasói viselkedésben is megjelenik a preferenciájuk: aktívabban foglalkoznak a regény helyszíneivel, sőt, akár fel is keresik azokat.
A kérdőív lehetőséget biztosított a kitöltőknek, hogy saját szavaikkal mondják el, számukra mit jelent a jó krimi. „Ha a szerző »félrevezet«, a nyomozó igazi karakter, és ha kicsit az érzelmek is szerepet játszanak” – állítja az egyik kitöltő. Egy másik válaszadó így vélekedik: „Számomra a hangulat a legfontosabb, ehhez hozzá tartoznak a hiteles szereplők, maga a rejtély és a kapcsolódó társadalmi témák is.” Egy harmadik vélemény pedig egészen mást emel ki: „Az igazán jó kriminek nem tudom kitalálni olvasás közben a megoldását, de az olvasás végeztével az az érzésem, hogy rá kellett volna tudjak jönni.” Hogy mégis átfogó képet nyújtsunk az olvasói véleményekről, a legjellemzőbb válaszokat csoportokba rendeztük, amit az alábbi táblázat mutat be:
Az olvasóknak lehetőségük volt megadni azon szerzők nevét, akire a kortárs krimi vonatkozásában asszociálnak. A kérdés tehát szabad felidézésre épült, és nem népszerűségi rangsort mér, hanem azt, hogy mely szerzők jelennek meg spontán a kitöltők mentális reprezentációjában, amikor a „magyar krimire” gondolnak. Ez alapján a leggyakrabban említett szerzők a következők: Baráth Katalin, Cserháti Éva, Cserhalmi Dániel, Hidas Bence, Kondor Vilmos, Mészöly Ágnes, N. Nagy Zoltán, Réti László, Szántó Dániel, Szlavicsek Judit, Zajácz D. Zoltán.
Azt azonban fontos kiemelni, hogy e tanulmány szerzője is szerepel a fenti listában, aki egyben a kérdőív készítője is, ami valószínűleg ismertségi hatást okozhatott. A kitöltők egy része nyilvánvalóan a szerző személye révén jutott el a kérdőívhez, ami okozhatott torzítást az eredményekben.
Mivel az olvasók egy része kifejezetten érdeklődik a krimik helyszínei iránt, ezért logikus következtetés, hogy egzakt preferenciájuk van azzal kapcsolatban, melyik magyarországi régióban látnának szívesen egy történetet. Némelyik már így is megjelent a kortárs krimiben, de számos új javaslat is előkerült a válaszok alapján. Ezek közül a leggyakoribbak a következőek: Budapest, a Balaton térsége, Hortobágy, Tokaj-Zemplén, Őrség, Mátra, Bükk, Mecsek, Eger, Sopron.
A kérdőív és a válaszok alapján azt továbbra sem tudjuk megmondani, mitől lesz jó egy krimi. Néhány következtetés azonban levonható arra vonatkozóan, hogy mi vált ki pozitívkrimiélményt az olvasóban. Ehhez tehát szükséges egy logikus cselekmény és egy hiteles főszereplő. Növeli az olvasói élményt, ha a történet valamilyen releváns társadalmi problémát is érint, a helyszín is hiteles, és megjelennek benne regionális sajátosságok. Az élmény természetesen függ az olvasó egyéni preferenciájától is.
Egy jó történet így nemcsak bevonja az olvasót, és pusztán egy olvasási élményt ad, de gyakran aktív cselekvésre is készteti, ami megmutatkozik a helyszínek iránti érdeklődésben is. A főbb megállapításainkat az alábbi ábra szemlélteti.
Ahogy azt korábban is hangsúlyoztuk, az alacsony mintaelemszám miatt a felmérés nem tekinthető reprezentatívnak. Ugyanakkor talán mégis ad egyfajta iránymutatást a kiadók és a szerzők felé. A kutatás eredményei ugyan nem fedik le a krimifogyasztás minden aspektusát, mégis hasznos visszajelzést adhatnak a szerzők és a kiadók számára. A bemutatott olvasói preferenciák ugyanis nem egyetlen alzsánerhez kötődnek, hanem történelmi krimikben, klasszikus detektívregényekben vagy akár noir történetekben egyaránt érvényesülhetnek. És, végtére is, ennek a nyertesei remélhetőleg mi, krimiolvasók leszünk.
[1] Sarah J. Link, Defining Detective Fiction = A Narratological Approach to Lists in Detective Fiction. Crime Files. Palgrave Macmillan, Cham, 2023, 17–38.
[2] Kálai Sándor – Keszeg Anna, Is there such a thing as a Hungarian Nordic Noir? Cultural Homogenization and Glocal Agency, Academic Quarter / Akademisk Kvarter 2021/4., 37–59; Szilágyi Zsófia – Kálai Sándor, Egy magyar krimitörténet megírásának kihívásai, Kalligram 2024/12., 80–88. Lásd még a Helikon folyóirat krimi tematikájú lapszámának tanulmányait: Helikon 2023/1.
[3] C. Fornasari és N. Gabellieri, Following the detective: Investigating detective fiction-induced literary tourism by Italian readers, Literary Geographies 2023/2., 285–308.
[4] N. Gabellieri, Place matters: Geographical context, place belonging and the production of locality in Mediterranean Noirs, GeoJournal 2022/5., 3895–3913.
Hozzászólások